• kezdőlap
  • kapcsolat
  • dokumentumok
  • English
Társaságunk

Városi gáz Miskolcon

A századforduló iparosodása Miskolc városra is hatott. A város akkori vezetői örömmel fogadták két német mérnök Alex Budde és Friedrich Pippig ajánlatát, mely szerint egy németországi légszeszgyárat, a hozzá tartozó csőhálózattal együtt Miskolcon, az utcák, terek közvilágítására létrehozzanak. 1882. március 22-én megkötött légszeszvilágítással kapcsolatos szerződés értelmében a vállalkozók a gyárat rövid idő alatt megépítették.

A légszeszgyártás a használt, Németországból származó 4 db Liegel-rendszerű gázgyártó berendezés és a lefektetett csővezeték üzembe helyezésével vette kezdetét még ez év november 26-án, amelyről 25 utcai gázlámpa üzemeltetése indult meg. 1900-ban Miskolc városban már 43 utcán és 4 téren 436 db közvilágítási lámpában égett a kék gázláng.

A légszeszgyár 1903-tól Miskolci Légszeszgyár Részvénytársaságként működött tovább.

A gázgyártó berendezéseket egy darab 1600 m3-es gáztartóval és egy darab Cornwall típusú gőzkazánnal bővítették, így 1921-ben összesen 313 em3 gázt termeltek.

A háztartási és egyéb fogyasztók száma 1099 db volt. A gázcsőhálózat hossza 25 km-re növekedett, és a gázlámpák száma 133 db lett. A gáztermelő berendezéseket 1925-ben modernizálták, 1926-ban bővítették a gyárat, majd 1931-ben újabb rekonstrukciót hajtottak végre a gázgyárban. Leállt a vízgőzgenerátor, valamint a kamrás kemencék. Helyettük két darab 9 retortás Didier-rendszerű kemence képezte a gázgyártás bázisát egészen 1938-ig, amikor további egy darab 9 retortás hasonló rendszerű kemencével bővült az üzem.

Az üzembővítések és - átalakítások következtében 1941-ben az összes gáztermelés 716 em3-re növekedett. A fogyasztói létszám 1656-ra nőtt, ugyancsak emelkedett, 173 db-ra a közvilágítási lámpák száma. A csőhálózat hossza az 1921 évihez képest közel megkétszereződött, 47 km volt.

A II. világháborús események következtében nagymértékben csökkent a gáztermelés és a fogyasztói létszám, 1945-ben a gázzal üzemeltetett közvilágítás teljesen megszűnt. A vállalatot 1948-ban államosították, majd 1950. II. negyedévétől Miskolc város gyakorolta közvetlen felügyeletét. A cég neve: Miskolci Gázgyár Községi Vállalat lett.Sürgős intézkedést, a termelőkapacitás bővítését sürgette megnövekedett fogyasztói igény, a nagyütemű lakóházépítések, az iparosítás. 1954-ben már 2835 fogyasztó vette igénybe a gázszolgáltatást, ugyanakkor a csőhálózat hossza 49.882 m-re növekedett 13.240 m középnyomású távvezetékkel együtt, és üzemelt már 6 db hálózati gáznyomás-szabályozó is Miskolcon.

Megkezdődött 1954-ben a fogyasztók jobb kiszolgálása érdekében a biharnagybajomi földgáz Miskolcra szállítása. Párhuzamosan a vasúti pálya kiépítésével és a földgázszállító kocsik gyártásával a vállalat telepén iparvágány és földgázfejlesztő állomás is létesült. A nyers földgáz bekeverésével emelhetővé vált a kapacitás, de ezt fokozni lehetett egy kisebb kategóriájú termelő berendezés létesítésével.

A gázszolgáltatás előtti perspektívát a nagynyomású távvezeték (román) kiépítése nyitotta meg 1959-ben. 1961-ben két darab egyenként 1000 m3/h teljesítményű levegős földgázbontót helyeztek üzembe.

Ezzel a gázigény kielégítése mennyiségileg biztosítva volt, azonban a minőség jelentősen leromlott. 1962 tavaszán két darab vízgőzös földgázbontót helyeztek üzembe. Ezekkel napi 100.000 m3 jó minőségű földgázalapú városi gáz állt rendelkezésre a csúcsterhelés idején.

A földgáz megjelenésével 1962-ben meg lehetett szüntetni a szénalapú gázgyártást.

A Besenyői úti földgáztelep teljesen átvette a gázellátásban a szerepet a József Attila úti retortás szén alapú gázgyártól, így ez lebontásra került, illetve a megnövekedett feladatok miatt szűknek bizonyult, üzemviteli telep bővítését lehetett átmenetileg ezek átalakításával megoldani. 1964-től a városi gázt hajdúszoboszlói földgázból állította elő a vállalat.

Ugyancsak 1964-től megkezdődött a tiszta földgáz szolgáltatása.

Első fogyasztó a December 4. Drótművek volt. Még ez év őszén a Kilián Déli-lakótelepen is beindult a tiszta földgázszolgáltatás 390 fogyasztóval. Miskolc város gázellátási igénye rohamosan nőtt, csakhamar kiderült, hogy a korábban hosszú távra, 1970-ig elegendőnek ítélt termelési kapacitás nem képes ezeket kielégíteni. Az 1964-65-ös télen csak a kedvező időjárásnak volt köszönhető, hogy komolyabb gázszolgáltatási zavar nem következett be, annak ellenére, hogy a Kilián déli területén 800 lakás már tiszta földgázzal volt ellátva. Az 1965-66-os fűtési idényre nem lehetett tovább kockáztatni.

Nagyobb méretű földgázátállást kellett végrehajtani. Folytatni kellett a Kilián déli földgázellátást, meg kellett kezdeni a Szentpéteri kapu lakásoknál is a földgázra az átállást. Az ipari és közületi fogyasztók közül a MÁV Járműjavító és az Avas Szálló átállítása érdemel említést ebből az időből. Az átállítási munka nagy feladatot adott a gázmű minden dolgozójának.

Az elavult vezetékhálózat felújítására, az átállási munkákra sem megfelelő pénzeszköz, sem pedig megfelelő szerelői kapacitás nem volt biztosítva. Az átállást folytatni kellett. 1966-ban 1500 háztartás átállítására került sor és mintegy 2500 km elosztó vezeték lett kicserélve.

Ekkor már mindenki előtt egyértelmű volt, hogy a város fejlődése miatt a gázigényeket csak a gázelosztó hálózat rekonstrukciójával és a tiszta földgázra történő gyors átállás útján lehet kielégíteni.

Az átállási munkák gyorsítására 1967-ben kerülhetett sor az OKGT-hez, illetve a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalathoz történő átszervezéssel. Miskolcon 1970-ben, az országban elsőként fejeződött be a földgázátállás, szűnt meg a városi gáz szolgáltatása.